A környezetvédelem, a környezetgazdálkodás fogalma

  1. TÉTEL

A környezetvédelem, a környezetgazdálkodás fogalma. A környezetvédelem és környezettudomány viszonya. A környezetvédelem céljai, feladatai. A bioszféra kialakulása. Az emberi tevékenység hatása a bioszférára. A globális környezeti krízis kialakulása. A KIR és az ISO minőségbiztosítás alapelvei.

 

 

A környezetvédelem, a környezetgazdálkodás fogalma     (Forrás: Kerényi: Általános környezetvédelem)

 

Környezetvédelem:

„A környezetvédelem olyan társadalmi tevékenységi rendszer, amelynek célja a bioszféra létének (beleértve magát az embert mint biológiai fajt is) és egészséges fejlődésének megőrzése oly módon, hogy környezetünket (és magát az embert is) megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység nem szándékolt szennyező és pusztító hatásától, mesterséges környezetünket úgy alakítjuk, hogy az a természeti környezettel harmóniában legyen, és bármiféle emberi tevékenység, ezen belül kiemelten a gazdasági tevékenység végzése során tekintettel vagyunk az élő rendszerek és az egyes élőlények tűrőképességére, és a tűrési hatásokat tevékenységünk során nem haladjuk meg.”

 

A környezeti alapprobléma a népesedési folyamatban, a gazdasági és fogyasztási tevékenységekben gyökerezik, a megoldást is itt kell keresnünk.

 

A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk:

  1. szellemi szféra – ennek elemei: tudomány à környezettudomány!

oktatás à környezeti nevelés!

egyéb tudatformálás à környezeti tudat!

  1. gyakorlati szféra – ennek elemei: gazdasági tevékenységek

fogyasztási tevékenységek

népesség

A két szférát összekapcsolja az irányítás-szervezés és a környezetvédő mozgalmak, valamint az egyes tevékenységi körök egymásra is hatnak.

 

A környezetvédelem szakterületei

geoszférák szerint:   – földvédelem: talaj és a litoszféra értékeinek védelme

– vízvédelem: a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségének megőrzése, illetve javítása

– levegővédelem: tiszta levegő biztosítása

– élővilágvédelem: elsősorban a veszélyeztetett fajokra terjed ki

az ártalom oldaláról:   – sugárvédelem

– zaj + rezgésvédelem

– szennyezésvédelem

– hulladékgazdálkodás: hulladékok mennyiségének és kedvezőtlen környezeti hatásainak csökkentése

A környezetvédelem fontosabb tevékenységi területei:

– környezetgazdálkodás

– természetvédelem: azon tevékenységek, intézkedések összesége, amelyekkel meg kívánjuk védeni a pusztulástól a természetes vagy féltermészetes élővilág populációit, fajait valamint az élettelen természeti értékeket, amelyek egyszersmind az élővilág élőhelyei.

– tájvédelem – feladata: a kultúrtájakban fellelhető környezeti értékeket, a tájpotenciált és a táj esztétikai adottságait igyekezzen megőrizni, a degradált tájakat, tájrészleteket rehabilitálni, s ha lehetséges és szükséges fejleszteni.

A tájvédelem és természetvédelem között nem lehet éles határt húzni.

– környezetegészségtan (egyik speciális részterülete: embervédelem): a környezetnek az ember egészségére gyakorolt hatásával, a szennyezőanyagok egészségügyi határértékeinek kérdéseivel foglalkozik

– települési környezetvédelem – speciális területe a műemlékvédelem

 

Környezetgazdálkodás:

A gazdasági tevékenységek olyan megtervezését, megszervezését és végrehajtását jelenti, amelynek során a gazdálkodók észszerűen, környezetkímélő módon, távlatokban gondolkodva gazdálkodnak a természeti erőforrásokkal, ennek érdekében környezetkímélő technológiákat alkalmaznak, tevékenységük során arra törekednek, hogy ne pusztítsanak el élőlényeket, ne károsítsanak élő rendszereket és élettelen természeti értékeket, s ne károsodjon az ember egészsége sem.

 

A környezetgazdálkodás széles eszközrendszerrel valósítható meg.

A tervező munkában a környezeti rendszerek sajátságaihoz, terhelhetőségéhez kell alkalmazkodni (környezettervezés).

A korábbi gazdálkodás során degradálódott környezet állapotát javítani kell (környezetfejlesztés).

A tervezés és a fejlesztés a környezetgazdálkodásban egymással szorosan összekapcsolódó tevékenységek.

Kiemelkedő szerepe van a környezetgazdálkodásban a környezetkímélő (hulladékszegény) technológiák kidolgozása. Azokban a gyártási folyamatokban, ahol elkerülhetetlen nagy mennyiségű hulladék keletkezése, ennek hasznosítása, kezelése, tárolása, megsemmisítése alapvető feladat. Vagyis a környezetkímélő hulladékgazdálkodás a környezetgazdálkodás részét képezi.

 

 

A környezetvédelem céljai, feladatai

 

A környezetvédelem alapvető célja:

Az élővilág és ember életének és egészséges fejlődésének megőrzése, a környezet megóvása a pusztítástól és a szennyeződéstől, végső soron az egész földi rendszer stabilitásának, zavartalan működésének biztosítása.

 

Megfelelő életkörülmények révén az ember egészségének és fennmaradásának biztosítása, továbbá anyagi és szellemi javaink védelme. A környezetvédelem nem lehet csak védekező jellegű tevékenység, hanem olyan tervszerű környezetfejlesztés, amely környezetüket szükségleteink szerint, az ártalmak egyidejű megelőzésével alakítja.

 

A cél elérése érdekében a társadalom szinte minden területére kiterjedő összehangolt cselekvésre van szükség.

 

A környezetvédelem feladatai:

– a károkat megelőző védelem

– az okozott károk megszüntetése

– az emberi környezet fejlesztése

– a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás

– a mesterséges (települési) környezet védelmével is foglalkozik, és a különböző emberi tevékenységeket (termelés, közlekedés) úgy igyekszik megszervezni, hogy az az embert, valamint annak természetes és mesterséges környezetét ne károsítsa.

 

A környezetvédelmi tevékenység tárgyának tekintendő:

– az élő és élettelen környezet, mint erőforrás

– eredeti táj és élővilág

– ember formálta táj és élővilág

– az ember maga

– épített környezet

 

A környezetvédelemi tevékenységek során elsősorban a következő kérdésekre kell válaszolni:

– mit, mitől és hogyan kell megvédeni?

Az embert és környezetét a különböző forrásokból származó ártalmaktól kell megvédeni, így például a különböző hulladékoktól, a zajtól, a káros sugárzástól, a túl sok vagy kevés fénytől és hőtől, a bűztől, az eróziótól, az élőlények kipusztulásától vagy túlzott elszaporodásától, az ásványvagyonnal végzett rablógazdálkodástól.

Az emberi faj védelme egyúttal az egész környezet védelmét is jelenti.

 

 

A környezetvédelem és a környezettudomány viszonya    (Forrás: Kerényi: Általános környezetvédelem)

 

A tudományok a 20. században hihetetlen ütemben differenciálódtak. De a 20. század utolsó harmadában a környezeti problémák sokasodása életre hívott az eddigiekkel szemben egy ellentétes folyamatot: a szintézisre törekvést.

Ugyanis környezeti problémák összességét nézve minden tudományágnak van feladata a környezetvédelemben.

A környezetvédelemmel kapcsolatos tudományos kérdésekre a tudományok csak együtt képesek reális választ adni.

 

A környezettudomány olyan szintetizáló tudomány, amely magában foglal természettudományokat (biológiát, kémiát, földtudományokat, fizikát, orvostudományt) és társadalomtudományokat (pl. történelmet, közgazdaságtant, politikai tudományokat, szociológiát), továbbá matematikát, statisztikát, technológiát, üzleti és gazdálkodási ismereteket, jogot, etikát, filozófiát, vallást és esztétikát.

 

Egy környezeti probléma megoldásához ökológiai, fizikai, kémiai, földtudományi, technológiai és jogi felkészültségre egyaránt szükség van, célszerű e tudományterületek képviselőiből álló kutatócsoportra bízni a feladatot.

Miért fontosak a tudományok a környezetvédelemben?

A tudományok a legalkalmasabbak arra, hogy elsőként érzékeljék az élő és élettelen környezetben vagy környezeti hatásra az emberi szervezetben végbement kedvezőtlen változásokat, illetve ezek veszélyét. Megismerjék az ezeket létrehozó folyamatokat, feltárják ezek törvényszerűségeit, prognózist készítsenek a változások várható irányairól és következményeiről.

Kidolgozzák a kedvezőtlen folyamatok lassításának vagy megszüntetésének, a kedvező folyamatok erősítésének módszereit. Felismeréseiket a politikai és gazdasági vezetés tudomására hozzák, ismeretanyagukat rendelkezésre bocsátják a megoldások gyakorlati megvalósítása céljából. A tudományok képviselői szükség szerint tevékenyen is részt vesznek a legkedvezőbb megoldások megvalósításában.

Meghatározó szerepük van a „környezetvédő tudat” minél szélesebb körű kialakításában.

A bioszféra kialakulása

 

Az élet létrejöttével kapcsolatban számos hipotézis született:

  • A legősibb magyarázatok vallásos hiten alapulnak: egy ősi, nem definiált állapotból valamilyen teremtő erő (isten) alkotta meg az élőlényeket.
  • Tudományos elképzelések:
  1. A kutatók többsége a Föld fejlődése során lejátszódó anyagi folyamatok szükségszerű következményének tartja az életet, amely csak a 3,5-4 milliárd évvel ezelőtti földi feltételek között jöhetett létre, s ma már bolygónkon nem keletkezhet.
  2. A kutatók kisebb csoportja nem tartja kizártnak, hogy az élet a Földön kívül, más körülmények között jött létre, s meteoritokon jutott le a bolygónkra.

 

Földünk legalább 4,6 milliárd éves. Több millió év alatt alakult ki az ősóceán. A víz az élet számára alapvetően szükséges, de még nem elegendő életfeltétel volt. A viszonylag magas hőmérséklet, a víz és a légköri gázok jelenléte sokféle kémiai és fizikai folyamat számára biztosított kedvező feltételeket.

 

Az élet a tengerekben keletkezett – oka: a Nap ultraibolya sugárzása igen erős volt, nem létezett ózonpajzs, így az élet nem keletkezhetett a szárazföldön. A víz azonban némi védelmet nyújtott, kb. 10 m vastag vízréteg annyira megszűri az ultraibolya sugarakat, hogy ilyen mélységben már életben maradhatnak a kezdetleges élőlények.

 

Ehhez azonban először a kémiai evolúciónak kellett lejátszódni, vagyis annak a folyamatnak, amelynek során az őslégkör gázaiból elektromos kisülések, villámlás hatására szerves molekulák, aminosavak, peptidek, fehérjék jöttek létre. A kémiai evolúció bizonyításával Miller végzett kísérleteket: a kísérleti berendezése egy alsó és egy felső lombikból állt, amelyet üveg csövekkel hűtő közbeiktatásával kötöttek össze. A felső lombikba ammónia, metán és hidrogén gáz keverékét töltötte, amivel a légkört kívánta utánozni. Az alsó lombikba vizet töltött, ez felelt meg az ősóceánnak. A felső lombikban a gázkeveréken keresztül elektromos szikrát üttetett át, az alsó lombikot pedig folyamatosan forralta. A készüléket 1 hétig működtette, ezalatt a tiszta víz sötétvörös színű zavaros oldattá alakult át. Az oldat az aminosavak bonyolult keverékét tartalmazta.

 

A kémiai evolúció után az első sejtes élőlények a biológiai evolúció folyamán keletkeztek. Erre vonatkozóan az 1920-30-as években Oparin orosz biokémikus és Halden angol biológus dolgozott ki elméletet. Szerintük az élet a szerves anyagot tartalmazó tengerekben keletkezett, amint őslevesnek neveztek. Oparin fehérjék és gumiarábikum keverékéből koncentrátumokat állított elő, amelyek bizonyos vonatkozásokban támpontul szolgáltak arra, hogy milyenek lehettek, illetve hogyan keletkezhettek az első élőlények.

– A világ legrégibb ősmaradványait, kövületeit, amelyek 3,5 milliárd évnél is idősebbek, Ausztrália nyugati területén tárták fel 1976-ban. Ezek bonyolult szerkezetű fonalas- és gömb alakú baktériumok voltak.

– A amerikai Alvin tengeralattjáró a 70-es években Mexikó partja előtt 2600 m-es mélységben 350 oC-os tengeralatti hőforrásokra bukkant. Az ebből a mélységből származó vízmintákban baktériumokat találtak.

– Az Észak-Amerikai Yellowstone park iszapforrásainak 90 oC-os, igen savas (pH=1) vizéből Sulfolobus kénbaktériumokat mutattak ki.

Ilyen baktériumok létezhettek a földi élet hajnalán még a mai oxigén szint megjelenése előtt.

 

 

Először tehát a prokarióta szervezetek alakultak ki. Az eukarióta sejtek később jelentek meg, mégpedig úgy, hogy a nagyobb prokarióta sejtek kisebb prokarióta sejteket kebeleztek be. A sejten belül a bekebelezett cianobaktériumokból alakultak ki a kloroplasztiszok, egyéb baktériumokból pedig a mitokondriumok.

 

A légköri oxigén eredete:

Felmerül a kérdés, hogy honnan származik a mai légkör 21 %-os oxigéntartalma, mivel az őslégkör oxigént még nem tartalmazott?

A víz egy része az UV sugárzás hatására fotodisszociált, azaz hidrogénre és oxigénre bomlott. A hidrogén a világűrbe diffundált. Az UV sugárzás hatására az oxigén atomok és az oxigén molekulát egy részének reakciója következtében ózon képződött. Az ózon az UV sugárzás nagy részét elnyelte és megakadályozta a víz további fotolízisét, az O2 keletkezését. Így csak csekély mennyiségű oxigén keletkezett, ami a mai légkör O2 tartalmának ezredrésze volt, amit Urey-szintnek nevezünk.

Az első oxigént termelő fotoszintézist végző szervezeteke a 3,5 milliárd évvel ezelőtt megjelenő kékalgák voltak. A tengerek vizében tömegesen szaporodtak el a moszatok. Az atmoszférába kijutó oxigén a szárazföldek felszínét vörösre oxidálta. Az őslégkör oxigén tartalom fokozatosan növekedett, lassan elért a mai O2 tartalom századrészét, amelyet Pasteur-szintnek nevezünk.

 

A szárazföldi élet megjelenése:

Az ózonréteg hiányában az élő szervezetek csak a vízben találták meg, azonban az ózonpajzs kialakulásával eltűnt a legfőbb akadály a szárazföldi élet útjából és mintegy 400 millió évvel ezelőtt megkezdődött a szárazföld fokozatos benépesülése.

a felső szilur: mintegy 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első szárazföldi moszatok, amelyek ősharasztok voltak.

A legősibb ősharaszt, a Rhymai maradványai Skóciából kerültek elő. Életük még vízhez is kötődött, ezek jelentik a hidat a vízi és szárazföldi élőlények között. A növények fokozatosan beljebb húzódtak a szárazföld belseje felé. Ez nagyfokú alkalmazkodást tett szükségessé. Az ősharaszt szárát víztartó burok védte.

devon: a partok közelében fák és erdők jelentek meg

karbon: az erdőségek tömegesen a mocsaras környezetben jelentek meg. Az első fák a pikkelyfák, zsurlófák, pecsétfák voltak. A meleg, párás környezetben 15 cm-es rovarok, 60 cm-es szitakötők röpködtek.

triász: megjelentek a spórák helyett magokkal szaporodó nyitvatermők.

Ekkor jöttek létre a dinoszauruszok, amelyek a jura és kréta korban a Föld uralkodó fajaivá váltak.

kréta és harmadkor: a dinoszauruszok kihaltak. A kihalás oka: egy nagy meteorit becsapódása következtében a Föld légköre annyira felmelegedett, hogy az erdők kigyulladtak, ami elpusztította az állatokat. Ezt bizonyítja a kréta és harmadkori kőzetek határánál megtalált fekete réteg, amelyben irídium mutatható ki, ami a meteorit anyagából származik.

A kihalás után megindult az emlősök fejlődése.

pleisztocén: kialakult a mai korra jellemző bioszféra.

A fajok kialakulásához, evolúciójához jelentős mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy a földtörténeti korok folyamán a kontinensek vándoroltak (szétváltak, egyesültek), ami jelentős klímaváltozásokkal járt és ily módon nagy hatással volt az evolúcióra.

 

Az élővilág nemcsak a légkör összetételét változtatta meg, saját maga számára kedvezőbbé téve azt, hanem a szárazföldek kőzetfelszínét is, termékeny talajt létrehozva. Vagyis az élővilág nemcsak benépesítette az egész Földet, hanem az élettelen környezettel sokoldalú kölcsönhatásban egységes élő rendszerré alakította.

 

 

Az emberi tevékenység hatása a bioszférára

 

Az eszközkészítés és –használat, a gondolkodás és a kapcsolatteremtés képessége (a nyelv) emelte az embert a többi élőlény fölé.

Az ember megjelenése, tevékenységének hatása a bioszférára kezdetben elhanyagolható volt. A vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot folytatott nem gyakorolt különösebb hatást a bioszférára.

 

  1. Változást 10 ezer évvel ezelőtt a növénytermesztés hozott, amely maga után vonta az állandó települések kialakulását. Ugyanolyan kiterjedésű terület több ember eltartására volt képes, az emberiség létszáma lassan növekedni kezdett.

A növénytermesztés és állattenyésztés során az ember tudatosan pusztította azokat az élőlényeket, amelyek számára haszontalanok voltak, és védte azt a néhányat, amely számára hasznos (fogyasztható, felhasználható) volt. Ezzel az emberi tevékenységgel elkezdődött egy folyamat, amely ma is tart: az élővilág változatosságának csökkentése.

Ugyanakkor a talajra is hatást gyakorolt az ember a műveléssel.

 

  1. Fémmegmunkálás, bányászat

Kezdetben még csak külszíni bányászattal tudták megoldani, így a bánya területén és közvetlen környezetében el kellett pusztítani növényt, talajt egyaránt.

Ugyanakkor elmondható, hogy a fémek megmunkálása az első olyan emberi tevékenység, amely komoly környezetszennyezést okoz. Fémmegmunkáláskor mérgező gázok szabadulnak fel, és mikroszkópikus fémrészecskék keletkeznek.

 

  1. Öntözés, eke használata

Azokon a helyeken, ahol az öntözővíz vagy a felszín közelében elhelyezkedő talajvíz viszonylag sok oldott sót tartalmazott, a rendszeres öntözés és az állandóan erős párolgás miatt a talajban egyre több só halmozódott fel. Ez a folyamat emberi léptékkel mérve lassú volt, de a sós talajok csökkent termékenységűek vagy akár teljesen terméketlenné válhatnak. Ezt a folyamatot nevezzük másodlagos szikesedésnek.

Az ekék vontatására igavonó állatokat használtak, így nagy területet viszonylag rövid idő alatt meg tudtak művelni. Egyre újabb földdarabokat vontak művelés alá, ahol az eredeti növényzetet elpusztították.

 

  1. Városok kialakulása

A társadalmi oldalról előnyös népességkoncentrációk környezeti szempontból közel sem jártak előnyökkel, sőt inkább komoly veszélyeket rejtettek magukban.

Rengeteg fát használtak fel, a fa egyszerre volt építőanyag és energiaforrás, valamint a város növekedése, terjeszkedése további környezetpusztítással járt, kiszorította az élővilágot.

Rengeteg hulladék keletkezett mind az emberi fogyasztás során, mind pedig a termelés melléktermékeként. A hulladékok és a szennyvíz elhelyezésére eleinte nem voltak megfelelő módszerek.

A természetes ősi mediterrán erdők (Földközi-tenger menti erdők) jelentős részét már az ókorban kiirtották, s a lejtőkről gyorsan lepusztuló talaj hiánya miatt a természetes növényzet nem tudott megújulni: legtöbbször cserjés-bokros vegetáció telepedett meg.

 

  1. Nagy földrajzi felfedezések

Számos élőlény tudatos vagy véletlen behurcolását eredményezte különböző kontinensekre. Ez néha a helyi élővilág tragédiájához vezetett, hisz egy-egy faj természetes ellenség nélkül olyan mértékben elszaporodott, hogy az az élő rendszer összeomlását eredményezhette.

 

  1. Ipari forradalom

Az ipari fejlődés, az egyre növekvő energia-nyersanyag-felhasználás, a terjeszkedő települések és a növekvő területigényű mezőgazdaság a természetes élővilág egyre erősebb visszaszorítását idézte elő.

Ipari forradalom hatására felgyorsult az urbanizáció, új iparágak és szállítási formák alakultak ki.

Fa felhasználási területei: bányafa, talpfa (vasút), a gőzgépeket is gyakran fával fűtötték, építkezés. A fa sokoldalú hasznosítása az erdők visszaszorulásához vezetett. Európában ezer év alatt az erdőterületek fele, az Egyesült Államok területén 300 év alatt (az európai telepesek terjeszkedése idején, 1620 és 1920 között) a természetes erdők négyötöde tűnt el a föld színéről. Nem tudjuk pontosan, hogy mindez milyen mértékű pusztítást eredményezett az élővilágban, de bizonyosan igen nagyot, hisz az erdők a legfajgazdagabb élő rendszerek. Közép-Angliában gyakorlatilag a teljes erdőállományt kiirtották az ipari fejlődés érdekében.

Kőszén: az ipari forradalommal megnőtt a kőszén felhasználásának mértéke. A kőszén mindig tartalmaz több-kevesebb ként, amelynek elégetésével kén-dioxid keletkezik, s ez a levegő páratartalmával savat alkot. A kőszéntüzelés a „savas esők” kialakulásának fő oka lett. A szén elégetésével sok korom, szén-dioxid, vagy ha az égés tökéletlen, az igen mérgező szén-monoxid kerül a levegőbe, s nagy mennyiségű szilárd salak marad a kályhában, kazánban, ami megnöveli a szilárd hulladék mennyiségét. A kőszén tömeges használata megnövelte a légkör szén-dioxid tartalmát, ami fokozta az üvegházhatást.

A faszén használata miért nem vezetett ugyanerre az eredményre? Ha a fát elégetjük, az élővilág széntartalmának egy részét juttatjuk vissza a légkörbe. Ha ugyanennyi erdőt ültetünk, és hagyjuk ugyanolyan méretűre megnőni a fákat, mint amelyeneket kivágtunk és elégettünk, akkor a légköri szén-dioxid tartalom emiatt nem fog változni. Ha azonban több fát használunk el, mint amennyit pótolunk, a levegő szén-dioxid tartlama lassan nőni fog.

Európa számos fejlett ipari régiója holdbéli tájjá alakult, amit a bányászat meddőhányói s a környékre hulló nagy mennyiségű korom és por okozott.

Az emberiség lélekszáma 1850-ben elérte az 1 milliárdot, s a 19. század végére meghaladta a 1,5 milliárdot.

 

  1. 20. század – második ipari forradalom

A 20. században olyan mennyiségi és minőségi változások következtek be ember és környezete kapcsolatában, amelyek vetekszenek a teljes addigi történelem valamennyi változásával.

  • Óriási mértékben megnőtt a beépített terület: utak, repülőterek, ipari létesítmények, raktárak, vezetékek, autópályák a kiszolgáló létesítményekkel. Mindez a sűrűn lakott országokban szétszabdalta a természet maradványait.
  • Világméretekben is csökkent a természetes élővilág élettere, a fajok kihalása

Az élővizekben – beleértve a tengereket is – a túlhalászás egyre gyakoribb, a halak populációi nem tudnak regenerálódni, egyes fajok kipusztulnak.

Az erdők túlzott kitermelése, különösen a 20. század második felében felgyorsuló esőerdő-irtások a Föld leggazdagabb élővilágát tizedelik meg.

A lejtős területeken a túllegeltetés vezethet a talaj pusztulásához, s ennek következtében a növényzet degradációjához.

Félszáraz környezetben a szakszerűtlen öntözések a talaj elszikesedéséhez vezethetnek, ami egyes fajok pusztulását eredményezheti.

Az intenzív mezőgazdasági termelés számos vegyszer használatát teszi szükségessé. A növényvédő szerek nem mindig csak azokra az élőlényekre hatnak, amelyektől meg kívánjuk védeni a termést, hanem sokszor másokat is elpusztítanak. A táplálékláncok egyensúlyának megbontásával áttételes pusztító hatások is érvényesülhetnek.

Mindezek eredőjeként évente kb. 6000 faj tűnik el a Földről, s ezzel a földtörténet legnagyobb kihalásával vetekszik az ember okozta fajpusztulás.

  • A 20. század tudományos és technikai fejlődése minőségileg új energiaforrás felfedezéséhez és alkalmazásához vezetett à nukleáris energia – radioaktivitás

Az atomerőművek a baleseteket leszámítva is komoly gondot jelentenek a radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése miatt.

Minél alacsonyabb rendű egy élőlény, annál ellenállóbb a radioaktív sugárzással szemben. Vagyis az ember a legveszélyeztetettebb élőlény a Földön.

  • A 20. század meghatározójává az kőolaj és a földgáz vált. Ezek sokoldalúan fölhasználhatók, nemcsak energiahordozóként váltak be, hanem vegyipari alapanyagként is.

Kitermelésük, szállításuk környezetszennyezést, környezetpusztítást okozhat à tengerszennyezés (tartályhajó baleset), olajvezetékek megsérülése = állatok pusztulása, talaj, talajvíz szennyeződése

Elégetésük szén-dioxidot és egyéb szennyező anyagokat juttatunk a légkörbe.

  • Közlekedés à szárazföldi: utak, amelyek feldarabolták az élővilág életterét

à vízi: vízszennyezés à állatokra veszélyes

à légi: légszennyezés és közvetlen veszély a madarakra

  • A 20. század a vegyipar százada. A műtrágyáktól kezdve, a növényvédő szereken és gyógyszereken át a műanyagokig elképzelhetetlenül széles a skála.

A környezetbe került vegyszerek számos gondot okoztak éa okoznak az élő, sőt az élettelen rendszerekben is.

A kémikusok előtt új feladat áll: a környezetbarát és emberbarát vegyipar megvalósítása

 

  1. század gazdaságának hatása a bioszférára:

– mezőgazdaság:

▪ iparszerű:

Műtrágyák à N és P vízbe jutva eutrofizálódást okoz – kultúreutrofizáció

à a talajvíz és több esetben a felszíni vizek elszennyeződését okozták, vagy a talaj savanyúságának fokozódásához járultak hozzá

Növényvédőszerek à nem elég szelektívek, nem csak a célfajra hatnak;

DDT a táplálékláncon végig haladva az élelmiszerekbe került, az emberi zsírszövetekben felhalmozódtak, s koncentrációjától függően kisebb-nagyobb egészségi ártalmakat okozott

Benzin- és dízelmotor à olajjal és fémekkel szennyezik a talajt

▪ trópusi területek mezőgazdasága:

Erdőirtás – célja: területnyerés

Talajpusztulás – lejtős területek művelés alá vonása következtében

– energiatermelés, ipar és közlekedés:

London-típusú szmog (oka: fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor a levegőbe kerülő nagy mennyiségű SO2 és korom + inverziós légállapot télen) – redukáló szmog, Los Angeles típusú szmog (nyáron erős napsugárzás + nitrogén-oxidok és szénhidrogének) – oxidáló (fotokémiai) szmog à emberi egészséget károsítja

Kén-dioxid és nitorgén-oxidok leülepedése: száraz ill. nedves svas ülepedés à környezet elsavasodása à dél-svédországi tavakban élőlények elpusztulása, 1970-es években kezdődő, szinte egész Európára kiterjedő erdőpusztulásban is jelentős szerepet játszott

Tengerek szennyezése: Normális (balesetmentes) körülmények között is jelentős mennyiségű olaj kerül a vízbe a hajók dízelmotorjaiból, a tartályhajók ballasztvizének ürítésekor, továbbá a töltőszivattyúk és vezetékek tömítési hiányosságai miatt. Szaporodtak a tankhajóbalesetek, amelyek a parti vizekben nemritkán ökológiai katasztrófát okoztak.

A tengerek szennyezését növelte a partokra telepített ipari üzemek és a szárazföldről a folyók közvetítésével érkező szennyező anyagok is.

 

 

A globális környezeti krízis kialakulása

 

A 20. század közepén világszerte egyre gyarapodtak a környezeti problémák, globális problémává vált környezetünk állapota. Környezeti krízisről kezdtek beszélni, a környezeti krízis létrejöttének okaiként a következőket nevezték meg:

  1. demográfiai robbanás (Ma 6,7 milliárd a népesség, 2030-ra az emberiség létszáma elérheti a 8,5 milliárdot.)
  2. ipar fejlődése
  3. mezőgazdaság kemizálása
  4. ökológiai-környezetvédelmi tudatosság hiánya.

 

Az emberiség hatása a bioszférára a létszámának és technikai eszközeinek fejlődésével egyre inkább növekedett.

Mára az ember a bioszféra fő alakítójává, pontosabban legfőbb és leghatékonyabb károsítójává, rombolójává vált. A bioszféra károsítása azonban visszahat az ember fennmaradására is. Az emberiségnek a fennmaradása szempontjából olyan problémákkal kell szembenézni, mint

– a növekvő létszámú emberiség élelemmel való ellátása,

– a fosszilis energiaforrások kimerülése,

– a légszennyeződés,

– az üvegházhatás,

– a savas esők,

– az ózonpajzs gyengülése,

– a kemizáció káros következményei,

– a trópusi esőerdők kiirtásának hatásai,

– az édesvízkészletek és a tenger elszennyezése,

– a termőtalajok eróziója,

– az elsivatagosodás,

– a diverzitás csökkenése.

 

A globális környezeti válság az 1970-es évek elején tudatosult elsőként a Római Klub tevékenységének következtében, majd az 1972-es Stokholmi konferencia után. A Római Klub 1900-tól 2100-ig modellezte a következők alakulását:

– népszaporulat

– nyersanyagellátás

– termelés (ipari és mezőgazdasági)

– környezetszennyezés

 

 

Minőségbiztosítás és környezetirányítás alapelvei

 

  1. Minőségbiztosítás

 

ISO = International Standard Organization (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet)

 

ISO 9000-es szabványok:

Az ISO 9000 szabvány a minőségbiztosítási rendszer általános szabálya. A terméket, a szolgáltatást létrehozó folyamatokra vonatkozik. Célja: bármilyen folyamatra alkalmazható legyen.

A szabványsorozat fokozatosan bővült, majd a kialakult szabványrendszer egészét átdolgozták, új kiadás jelent meg. A szabványsorozat gerincét a 9001, 9002 és 9003 jelű szabványok adták, amelyek közül választani kell, attól függően, hogy milyen a vállalat tevékenysége, illetve a vállalat tevékenységének mekkora részére kívánták kiterjeszteni a minőségügyi rendszert.

A minőségirányítási rendszerek közvetlenül kapcsolódnak a vállalat technikai és természeti környezetéhez és számolni kell a vállalat környezetének állandó változásaival.

A minőségirányítási rendszer biztosítja a cégen belüli folyamatok áttekinthetőségét és a tevékenységek ésszerű dokumentálhatóságát, lehetővé teszi a napi folyamatok irányíthatóságát.

Az ISO 9001 a termelés teljes folyamatára kiterjed (a tervezés, a fejlesztés, a gyártás, a telepítés és a vevőszolgálat minőségbiztosítási modellje).

Az ISO 9002 a gyártás, a telepítés és a vevőszolgálat minőségbiztosítási modellje.

Az ISO 9003 a minőségügyi rendszerek minőségbiztosítási modellje, a végellenőrzés és a vizsgálat területére terjed ki.

Az ISO 9004 a minőségirányításra és a minőségügyi rendszer elemeire vonatkozó irányelveket tartalmazza.

 

Minőségirányítás 8 alapelve (ISO 9000:2000):

  1. Vevőközpontúság: A szervezetek a vevőktől függenek, ezért ismerniük kell a követelményeiket, s igyekezniük kell felülmúlni elvárásaikat.
  2. Vezetés: A vezetők megteremtik a szervezet céljainak és igazgatásának egységét.
  3. Munkatársak bevonása: A munkatársak bevonása teszi lehetővé a képességeik kihasználását a szervezet javára.
  4. Folyamatszemléletű megközelítés: A tevékenységek és erőforrások folyamatként való irányítása.
  5. Rendszerszemlélet az irányításban: Az összefüggő folyamat rendszerként való azonosítása, megértése és irányítása a célok megvalósítása érdekében.
  6. Folyamatos fejlesztés: A működés fejlesztése a szervezet állandó célja legyen.
  7. Tényeken alapuló döntéshozatal: Az eredményes döntések az adatok és információk elemzésén alapulnak.
  8. Kölcsönösen előnyös kapcsolat a beszállítókkal: A szervezet és a beszállító kölcsönösen előnyös kapcsolata fokozza mindkettőjük értékteremtő képességét.

 

Minőségügyi rendszerek dokumentálása:

– Minőségpolitika, amely tartalmazza a minőségcélokat

– Minőségbiztosítási kézikönyv

– alkalmazási területe részletekkel, kizárások indoklása

– dokumentált eljárások vagy hivatkozások

– a minőségirányítási rendszer folyamatai kölcsönhatásának leírása

Nem tartalmaz munkautasításokat!!

– Eljárás utasítások: a folyamatokat teljes részletességgel írja le, de nem tartalmazza a munka utasításokat.

– Munka és műveleti utasítások: a folyamatok részletes leírása.

– Feljegyzések: közvetlenül a termelési tevékenységhez tartoznak, a feljegyzés nem megváltoztatható dokumentum, bizonyító erejű!

 

ISO 9001:2000 szabvány (MSZ EN ISO 9001:2001)

2000-ben új szabvány jelent meg, s ezzel a korábbi ISO 9000-es sorozat visszavonásra került. A nemzetközileg elismert ISO 9001:2000 szabvány általános jellegű, vagyis nem termékre vonatkozó szabvány, így bármilyen gyártó vagy szolgáltató iparágban alkalmazható. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kidolgozott szabvány célja, hogy nemzetközi követelményeket határozzon meg a Minőségirányítási Rendszerek számára. Az új szabvány az ISO 9001, az ISO 9002 és az ISO 9003 szabványok 1994. évi kiadásait kombinálta.

Az új szabvány nagyobb hangsúlyt fektet a folyamatos fejlesztésre és az ügyfélelégedettségre, mint az 1994. évi változatok és egy szervezet azon eljárásaira vonatkozik, amelyek kihatással vannak a minőségre.

Az új szabvány főbb elemi a következők: (ez az 5 fejezet a szabvány követelményrendszere, csak követelmény tanúsítható)

Minőségirányítási Rendszer (4. szabványpont)

A vezetőség felelőssége (5. szabványpont)

Gazdálkodás az erőforrásokkal (6. szabványpont)

A termék létrehozása (7. szabványpont)

Mérés, elemzés és fejlesztés (8. szabványpont)

 

Mi az ISO 9001 szabvány bevezetésének előnye?

  • Az ISO 9001 rendszerrel rendelkező cég működése szabályozottabbá válik, hatékonysága nő.
  • A minőségirányítás révén a folyamatok átláthatóvá vállnak, a beosztottak munkája nyomon követhetővé válik.
  • A minőségbiztosítási, minőségirányítási csökkenti a selejtet, a hibás szolgáltatás arányát.
  • Az átláthatóságból adódóan csökken a raktári, ráfordítási veszteség.
  • Az ISO 9001 segítségével a feladatokhoz kapcsolódó felelősségek egyértelművé válnak.
  • És végül a minőségbiztosítási, minőségirányítási rendszer bevezetése révén a cég működésének gazdaságossága nő.

 

 

  1. Környezetirányítás (MSZ EN ISO 14001:2005)

 

Minden szervezet igyekszik környezetkímélő működést bevezetni és ennek meglétét bizonyítani, tevékenységének környezeti hatásait szabályozott keretek között tartani. Erre kényszeríti őket a jogi szabályozás, a gazdaságpolitika és a környezetvédelmi intézkedések. Ahhoz, hogy a szervezet (gyár, vállalat, intézmény) működése kielégítse a jogszabályokban és a saját környezetpolitikájában leírtakat, szervezett környezetirányítási rendszert kell létrehoznia.

 

ISO 14001 szabvány: Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási irányelvek (1996-ban adták ki, Magyarországon 1997-ben lett szabványosítva).

 

A szabvány célja: olyan környezetközpontú irányítási rendszer, amit össze lehet hangolni a vezetés egyéb követelményeivel és a kitűzött gazdasági és környezeti célok elérését segíti.

A rendszer sikere nagy mértékben függ a vezetőség elkötelezettségétől.

A környezetközpontú irányítási rendszer bevezetése és működése elősegíti a természeti erőforrások megóvását, a szennyezések és kockázatok csökkentését, a dolgozók és a környéken lakók egészségének megőrzése érdekében.

Az ISO 14001 szabványnak közös irányítási rendszer szemlélete van a minőségügyi rendszerekre vonatkozó ISO 9000-es szabványsorozattal, így az azzal már rendelkező vállalatok könnyen beépíthetik a környezetirányítási rendszert.

 

A környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) definíciója:

A teljes irányítási rendszernek az a része, amely felöleli a környezetpolitika kialakításához, bevezetéséhez, véghezviteléhez, átvizsgálásához és fenntartásához szükséges szervezeti felépítést, tervezési tevékenységet, felelősségeket, gyakorlatot, eljárásokat, folyamatokat és erőforrásokat.

 

A KIR követelményei:

  1. Környezetpolitika: a felső vezetőség határozza meg. Tartalmazza az elkötelezettséget a folyamatos javításra, a környezetszennyezés megelőzésére, a környezetvédelmi jogszabályok betartására, valamint megfogalmazza a környezeti célokat.
  2. Tervezés: a szervezet hozzon létre olyan eljárásokat, amelyek segítségével meg tudja állapítani, hogy mely tényezőknek van jelentős befolyásuk a környezetre; hozzon létre dokumentált környezeti célokat és előirányzatokat, amelyek eléréséhez hozzon létre és tartson fenn programokat. (Célok pl. természeti erőforrások felhasználásának csökkentése; hulladékkeletkezés minimalizálása; új fejlesztések környezeti hatásainak mérséklése; dolgozók környezeti tudatának fejlesztése).
  3. Bevezetés és működés
  4. a) szervezeti felépítés és felelősség (meg kell határozni a hatásköröket, a KIR bevezetéséért és működtetéséért felelős személyeket, a vezetőségnek biztosítania kell a KIR bevezetéséhez szükséges erőforrásokat)
  5. b) képzés, tudatosság, kompetencia (azok a személyek, akik olyan tevékenységet végeznek, ami jelentős környezeti hatással jár, megfelelő képzésben részesüljenek, gyakorlat és tapasztalatszerzés útján váljanak kompetens személlyé)
  6. c) kommunikáció (a belső és külső érdekelt feleket tájékoztatni kell)
  7. d) a KIR megfelelő dokumentációjának létrehozása és fenntartása (környezeti menedzsment kézikönyv: a KIR alapdokumentuma, leírja a célkitűzéseket, követelményeket, a rendszer működtetésének feladatait, szervezeti és felelősségi viszonyait)
  8. e) felkészülés és reagálás a vészhelyzetekre
  9. Ellenőrző és helyesbítő tevékenység

– megfigyelő- és mérő berendezésekkel azoknak a műveleteknek a nyomon követése, amelyek a környezetre hatással lehetnek

– időről-időre a vonatkozó jogszabályok kielégítésére vonatkozó ellenőrzés

– a hatás csökkentésére irányuló helyesbítő vagy megelőző tevékenység végrehajtása

– környezeti feljegyzések

  1. Vezetőségi átvizsgálás

Meghatározott időközönként szükséges. A változó követelmények és a folyamatos javítás iránti elkötelezettség tükrében a vezetőség a szükséges változtatásokat meghozza akár a környezetpolitikában, vagy a KIR bármely elemében. A környezetpolitikában való változtatás oka lehet: változó törvények, jogszabályok; változások az érdekelt felek elvárásaiban; változás a vállalat tevékenységében; a tudomány és technológia fejlődése; a korábbi környezetvédelmi gyakorlatból levont tapasztalatok; piaci változások).

 

Az azonos irányítási rendszerszemlélet miatt az ISO 9001 minőségirányítási rendszer alapja lehet a környezetirányítási rendszer kiépítésének. Míg azonban a minőségirányítási rendszer a fogyasztók igényeivel foglalkozik, a KIR az érdekelt felek széles skáláját és a társadalom fejlődő szükségleteit veszik figyelembe.

A minőségügyi és környezet irányítási rendszer a tervezés, az irányítás és a dokumentáció szintjén összekapcsolódva az integráció magas fokát jelentheti.

 

Az ISO 14000 szabvány bevezetésével a következő kedvező hatások érhető el:

 

A vevők és a hatóságok pozitívabban ítélik meg a tanúsított céget.

A jövőben egyre több tender és jogszabály írja majd elő az ISO 14001 tanúsítvány meglétét.

Csökken

  • Az anyag és energiafelhasználás
  • A szennyezőanyag kibocsátás, a keletkezett hulladék
  • A környezeti kockázat

A cég társadalmi, közösségi és piaci megítélése javul.

Belföldi és export piacok válnak megszerezhetővé, megtarthatóvá és folyamatosan bővíthetővé.

 

Összefoglalva a KIR az alábbi kedvező hatásokat eredményezi:

  • anyag- és energiafelhasználás csökkenése,
  • szennyezőanyag-kibocsátás csökkenése,
  • hulladék keletkezés csökkenése,
  • hulladék-újrafelhasználás javulása,
  • környezetbiztos üzemeltetés feltételeinek kialakulása à kockázatcsökkentés,
  • felértékelődés a pénzintézeteknél és biztosítóknál,
  • környezetért viselt felelősségek egyértelmű meghatározása,
  • a cég társadalmi, közösségi és piaci megítélésének javulása,
  • új belföldi és exportpiacok megszerzése, megtartása, illetve bővítése,
  • hatósági kapcsolatok javulása,
  • korszerű menedzsment alkalmazása.

 

A KIR és a MIR együttes alkalmazása integrált minőség- és környezetirányítási rendszer működtetését jelenti.

 

 

Integrált minőség- és környezetirányítási rendszer felépítése (szabványpontok)

 

 

  1. Alkalmazási terület

1.1 Általános tudnivalók

1.2 Alkalmazás

  1. Rendelkező hivatkozás

2.1 A vezetői nyilatkozat

2.2 Az integrált minőség-és környezetirányítási rendszer területi és tevékenységi érvényessége

  1. Szakkifejezések és meghatározások
  2. Integrált minőség- és környezetirányítási rendszer

4.1 Általános követelmények

4.2 A dokumentálás követelményei

  1. A vezetőség felelősségi köre

5.1 A vezetőség elkötelezettsége

5.2 Vevőközpontúság

5.3 Minőségi- és környezeti politika

5.4 Tervezés

5.5 Felelősségi kör, hatáskör és kommunikáció

5.6 Vezetőségi átvizsgálás

  1. Gazdálkodás az erőforrásokkal

6.1 Gondoskodás az erőforrásokról

6.2 Emberi erőforrások

6.3 Feltételrendszer, infrastruktúra

6.4 A munkakörnyezet

  1. A termék előállítása

7.1 A szolgáltatási folyamatok tervezése

7.2 A vevővel kapcsolatos folyamatok

7.3 Tervezés és fejlesztés

7.4 Beszerzés

7.5 Előállítás és szolgáltatás nyújtása

7.6 A megfigyelő- és mérőeszközök kezelése

  1. Mérés, elemzés és fejlesztés

8.1 Általános útmutatás

8.2 Figyelemmel kísérés és mérés

8.3 A nemmegfelelő termék kezelése

8.4 Az adatok elemzése

8.5 Fejlesztés