Zuzmók biomonitorozása

A zuzmók maradványai, a földtörténeti középkor triász korszakából ismertek. Szívós, ellenálló szervezetek, azonban bizonyos tényezőkkel szemben érzékenyek. Olyan termőhelyeket is meghódítanak, ahol mások nem képesek megélni.

• Hosszú ideig csaknem a teljes kiszáradás állapotát is elviselik (poikilohidrikusak).

• Lassan növekvő hosszú életű szervezetek.

• 16-20.000 fajukat ismerjük.
(hazánkban kb.800-1050 faj él)

• Előfordulásuk:

– sarkvidéken

– trópusokon

– örök hó határa körül

– csupasz sziklákon

– laza homokon stb.

A zuzmók általános jellemzése
Két különböző típusú élőlény: moszat (fotobionta) (a) + gomba (mikobionta) (b) együttélése révén létrejövő új szervezetek a zuzmók

Névtelen

Telepes felépítésű, szimbionta, virágtalan lények.

A zuzmók felépítése: felső kéreg + gonídiumok (moszatsejtek) + gombafonalak (hifák) = bél + alsó kéreg

zuzmo

• a gombapartner túlnyomó részben tömlősgomba, a többi gomba altagozat csak elvétve fordul elő

• a moszatok önállóan is megélnek, a gombafajok viszont elvesztették már önállóságukat

• a gombák az algasejtek által előállított szerves vegyületekkel táplálkoznak, az algasejtek a gombák által felvett vizet és ásványi anyagokat hasznosítják

• szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik

– a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem
– a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, a spóra csak akkor hajt ki, ha gonídiumokkal összekerül, egyébként elpusztul

 

Szaporodásuk

  1. Ivartalan szaporodás

Telepfragmentumokkal

• Száraz telep törékeny,

• Kis teleprészek könnyen leválnak róla

• Állatok, szél szállítja

 

Sarjmorzsákkal

• Szorédiumok

Gombafonalakba csomagolt algacsoport

A telep belsejében képződik

A kéreg felrepedésével jut a szabadba

Szorédiumok csoportja = szorálium

 

• Izidiumok

Kiemelkedő rész a telep felületén

Benne gombafonalak és algasejtek

Kéreggel borítva leválik a telepről

Új telep fejlődik belőle

 

  1. Ivaros szaporodás

Apotécium

Nyílt termőtest

Csésze vagy tányér alakú

Benne aszkuszok és parafízisek

 

Peritécium

Zárt termőtest

A telep belsejébe süllyedt, kis nyílással nyílik a külvilág felé

 

Csoportosításuk telepfelépítésük, alakjuk alapján

A telep belső szerkezete

  • Homoiomer telep

Homogén, egynemű
Kéreg alatt az alga egyenletesen elszórva a hifák között

zuzmo2

  • Heteromer telep

Réteges szerkezetű

zuzmo3

  1. Kéregtelepű zuzmók
  • telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, attól nem vagy csak nehezen választhatók el
  • az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat

pl.: Sárgás térképzuzmó – Rhizocarpon geographicum

  1. Leveles(lombos) zuzmók
  • telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható
  • az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

pl.: Sárga kéreg (vagy fail) zuzmó – Xanthoria parietina

  1. Bokros zuzmó
  • telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz
  • az aljzat többnyire talaj ritkábban fakéreg

pl.: Rénszarvas zuzmó – Cladonia rangifera

Aljzat

  • Talaj
  • Szikla
  • Fakéreg élő és korhadó fán
  • Homok
  • Vízben
  • Trópusi fák levele
  • Emberi létesítmények (falak, tetők stb.)

 

Ökológiai jellemzők

  • Szélsőséges időjárási viszonyokat elviselik
  • Poikilohidrikusak
  • Légszennyezésre érzékenyek
  • Lassan növekednek
  • Hosszú életűek
  • Gyenge kompetitorok
  • Több, mint 500 egyedülálló biokémiai összetevő

 

Jelentőség

  • Talajképzés (zuzmósavak)
  • Bioindikátorok
  • Táplálék (rénszarvas)
  • Takarmány
  • Antibiotikum
  • Népi gyógyászat
  • Fűszer
  • Kozmetikumok, parfümök előállítása
  • Festékek előállítása
  • Dekoráció
  • Balzsamozás

 

Levegőminőség vizsgálat zuzmók segítségével

A légszennyezés becslésének legelterjedtebb jelzőnövényei a zuzmók, felhasználásuk módszertana már a hetvenes években kialakult és azóta folyamatosan tökéletesedik. A mintavételnek és az adatfeldolgozásnak általánosan elfogadott módszerei vannak, melyek a kutatott területnagyságától, természeti adottságaitól, valamint a becslés módját és pontosságát illetően is különböznek egymástól.

  • A zuzmókat elsősorban jelzőfajokként használják.
  • Főleg a levegő kén-dioxid és nitrogén-oxid tartalmára érzékenyek.
  • A szennyező anyagokkal szembeni érzékenységük elsősorban morfológiai és élettani okokra vezethető vissza.

 

Ezek a következők:

  • vízháztartásuk gyakorlatilag a levegő páratartalmától, illetve a csapadéktól függ, ezért rövid az asszimilációs idő
  • aktivitásuk (szaporodás, anyagcsere) a csapadékos időszakban (ősz – tél) a legmagasabb, amikor viszont a levegő kén-dioxid szennyezettsége magasabb, mint nyáron
  • kutikulájuk nincs, a szennyező anyagok könnyen bejutnak a szervezetbe
  • kicsi a klorofilltartalmuk, anyagcseréjük és növekedésük lassú, ezért korlátozott a regenerációs képességük.

 

Nem minden zuzmófaj érzékenysége egyforma:

 A toxitoleranciát az egyes fajok ökológiai igényei határozzák meg.

A mintavételi helyek kijelölésekor a fényviszonyok, a fa kora, törzs helyzete, kéreg típusa meghatározó.

A zuzmók előfordulásának feltérképezése alapján megállapítható a különböző szennyezettségű területek kiterjedése. Az élő szervezetek jelenléte vagy hiány alapján (bioindikáció) következtetni lehet az ember egészségének potenciális veszélyeztetett-ségére is. Az ún. zuzmótérképen a következő zónákat lehet megkülönböztetni:

  • Zuzmósivatag: ahol nem található zuzmó
  • Küzdelmi zóna: általában 1-3 zuzmófajt tartalmazó erősen szennyezett belső, és kevésbé szennyezett külső küzdelmi zóna
  • Normál zóna: tiszta levegőjű, fejlett zuzmóflórájú területek.

Térképezés:

  1. A vizsgálati területeken álló fák kérgén megnézik a zuzmók előfordulását.
  2. A fatörzs meghatározott területén megbecsülik a zuzmók borítási értékét.

 

Share This:

 
Loading Facebook Comments ...

Leave a Comment