A zuzmók maradványai, a földtörténeti középkor triász korszakából ismertek. Szívós, ellenálló szervezetek, azonban bizonyos tényezőkkel szemben érzékenyek. Olyan termőhelyeket is meghódítanak, ahol mások nem képesek megélni.
• Hosszú ideig csaknem a teljes kiszáradás állapotát is elviselik (poikilohidrikusak).
• Lassan növekvő hosszú életű szervezetek.
• 16-20.000 fajukat ismerjük.
(hazánkban kb.800-1050 faj él)• Előfordulásuk:
– sarkvidéken
– trópusokon
– örök hó határa körül
– csupasz sziklákon
– laza homokon stb.
A zuzmók általános jellemzése
Két különböző típusú élőlény: moszat (fotobionta) (a) + gomba (mikobionta) (b) együttélése révén létrejövő új szervezetek a zuzmók
Telepes felépítésű, szimbionta, virágtalan lények.
A zuzmók felépítése: felső kéreg + gonídiumok (moszatsejtek) + gombafonalak (hifák) = bél + alsó kéreg
• a gombapartner túlnyomó részben tömlősgomba, a többi gomba altagozat csak elvétve fordul elő
• a moszatok önállóan is megélnek, a gombafajok viszont elvesztették már önállóságukat
• a gombák az algasejtek által előállított szerves vegyületekkel táplálkoznak, az algasejtek a gombák által felvett vizet és ásványi anyagokat hasznosítják
• szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik
– a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem
– a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, a spóra csak akkor hajt ki, ha gonídiumokkal összekerül, egyébként elpusztul
Szaporodásuk
- Ivartalan szaporodás
Telepfragmentumokkal
• Száraz telep törékeny,
• Kis teleprészek könnyen leválnak róla
• Állatok, szél szállítja
Sarjmorzsákkal
• Szorédiumok
Gombafonalakba csomagolt algacsoport
A telep belsejében képződik
A kéreg felrepedésével jut a szabadba
Szorédiumok csoportja = szorálium
• Izidiumok
Kiemelkedő rész a telep felületén
Benne gombafonalak és algasejtek
Kéreggel borítva leválik a telepről
Új telep fejlődik belőle
- Ivaros szaporodás
• Apotécium
Nyílt termőtest
Csésze vagy tányér alakú
Benne aszkuszok és parafízisek
• Peritécium
Zárt termőtest
A telep belsejébe süllyedt, kis nyílással nyílik a külvilág felé
Csoportosításuk telepfelépítésük, alakjuk alapján
A telep belső szerkezete
- Homoiomer telep
Homogén, egynemű
Kéreg alatt az alga egyenletesen elszórva a hifák között
- Heteromer telep
Réteges szerkezetű
- Kéregtelepű zuzmók
- telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, attól nem vagy csak nehezen választhatók el
- az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat
pl.: Sárgás térképzuzmó – Rhizocarpon geographicum
- Leveles(lombos) zuzmók
- telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható
- az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj
pl.: Sárga kéreg (vagy fail) zuzmó – Xanthoria parietina
- Bokros zuzmó
- telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz
- az aljzat többnyire talaj ritkábban fakéreg
pl.: Rénszarvas zuzmó – Cladonia rangifera
Aljzat
- Talaj
- Szikla
- Fakéreg élő és korhadó fán
- Homok
- Vízben
- Trópusi fák levele
- Emberi létesítmények (falak, tetők stb.)
Ökológiai jellemzők
- Szélsőséges időjárási viszonyokat elviselik
- Poikilohidrikusak
- Légszennyezésre érzékenyek
- Lassan növekednek
- Hosszú életűek
- Gyenge kompetitorok
- Több, mint 500 egyedülálló biokémiai összetevő
Jelentőség
- Talajképzés (zuzmósavak)
- Bioindikátorok
- Táplálék (rénszarvas)
- Takarmány
- Antibiotikum
- Népi gyógyászat
- Fűszer
- Kozmetikumok, parfümök előállítása
- Festékek előállítása
- Dekoráció
- Balzsamozás
Levegőminőség vizsgálat zuzmók segítségével
A légszennyezés becslésének legelterjedtebb jelzőnövényei a zuzmók, felhasználásuk módszertana már a hetvenes években kialakult és azóta folyamatosan tökéletesedik. A mintavételnek és az adatfeldolgozásnak általánosan elfogadott módszerei vannak, melyek a kutatott területnagyságától, természeti adottságaitól, valamint a becslés módját és pontosságát illetően is különböznek egymástól.
- A zuzmókat elsősorban jelzőfajokként használják.
- Főleg a levegő kén-dioxid és nitrogén-oxid tartalmára érzékenyek.
- A szennyező anyagokkal szembeni érzékenységük elsősorban morfológiai és élettani okokra vezethető vissza.
Ezek a következők:
- vízháztartásuk gyakorlatilag a levegő páratartalmától, illetve a csapadéktól függ, ezért rövid az asszimilációs idő
- aktivitásuk (szaporodás, anyagcsere) a csapadékos időszakban (ősz – tél) a legmagasabb, amikor viszont a levegő kén-dioxid szennyezettsége magasabb, mint nyáron
- kutikulájuk nincs, a szennyező anyagok könnyen bejutnak a szervezetbe
- kicsi a klorofilltartalmuk, anyagcseréjük és növekedésük lassú, ezért korlátozott a regenerációs képességük.
Nem minden zuzmófaj érzékenysége egyforma:
A toxitoleranciát az egyes fajok ökológiai igényei határozzák meg.
A mintavételi helyek kijelölésekor a fényviszonyok, a fa kora, törzs helyzete, kéreg típusa meghatározó.
A zuzmók előfordulásának feltérképezése alapján megállapítható a különböző szennyezettségű területek kiterjedése. Az élő szervezetek jelenléte vagy hiány alapján (bioindikáció) következtetni lehet az ember egészségének potenciális veszélyeztetett-ségére is. Az ún. zuzmótérképen a következő zónákat lehet megkülönböztetni:
- Zuzmósivatag: ahol nem található zuzmó
- Küzdelmi zóna: általában 1-3 zuzmófajt tartalmazó erősen szennyezett belső, és kevésbé szennyezett külső küzdelmi zóna
- Normál zóna: tiszta levegőjű, fejlett zuzmóflórájú területek.
Térképezés:
- A vizsgálati területeken álló fák kérgén megnézik a zuzmók előfordulását.
- A fatörzs meghatározott területén megbecsülik a zuzmók borítási értékét.