A levéltetűk fajtól függően 1-4mm nagyságú rovarok. Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. Szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek, amellyel növények rügyeinek, hajtásainak, leveleinek édes nedvét szívogatják.
Néhány ismertebb fajuk:
– Zöld levéltetű vagy zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)
– Közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta)
– Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi)
– Káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae)
– Fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi)
Levéltetű burgonyán:
A burgonyát sok levéltetűfaj károsítja. Legjelentősebb közülük a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae). Elsődleges fő (tavaszi) tápnövénye az őszibarack. A fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) legismertebb tavaszi tápnövénye a kecskerágó, a sárga burgonya-levéltetűé (Aphis nasturtii) pedig a varjútövis. Mindhárom faj nagyszámú nyári tápnövénye között szerepel a burgonya is.
Szívogatásukkal, jelenlétükkel a levelek torzulását, illetve a közismert „korompenész” megjelenését is okozzák.
Védekezés: a levéltetvek káros hatása számos agrotechnikai eljárással csökkenthető: harmonikus növénytáplálás, gyomirtás, a burgonya korai lombtalanítása stb. Szorosan vett növényvédelmi feladat a levéltetvek esetleges „távoltartása” (csillogó, repellens hatást kifejtő felületekkel), a kártevő megjelenésének időben való jelzésére alapozva, az azonnali inszekticides védekezés, foszfamidon, endoszulfán, lambda-cihalotrin stb. hatóanyagú szerekkel.
 |
[Best_Wordpress_Gallery id=”10″ gal_title=”Burgonya cseréppen”] |
Felhasznált irodalom:
Glits Márton, Horváth József, Kuroli Géza, Petróczi István: Növényvédelem, Mezőgazda Kiadó
Kép –> weblaboratorium.hu